A gyerekek sokszor nagyon elevenek tudnak lenni, rengeteg csínytevést tudnak csinálni. Nekünk felnőtteknek biztosan sokszor úgy tűnik, hogy ők nem igazán foglalkoznak semmivel, de biztos vagyok bennem hogy ez azért így nem állja meg a helyét. Mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy egészen kicsi gyerekként megmutatkozik a gyerek alap személyisége, legalábbis nálunk ez látszódott. Nekem ugyanis két kicsi fiam van. Egyik hihetetlen módon szöges ellentéte a másiknak. Az egyik rettenetesen hanyag és nem igazán érdekli semmi, a másik pedig talán túlságosan is aggódós és már-már minket felnőtteket megszégyenítő felelősségtudattal rendelkezik. És ez bizony nálunk a családi életben nap, mint nap szögesen meg is mutatkozik.
Az egyik szülinap alkalmával ugyanis például mind a ketten kaptak egy-egy tabletet. A nagyobb fiúnak ugyanis rájöttünk, hogy számtalan dologban hihetetlen nagy segítséget nyújt, például rengeteg angol mesét tud nézni rajta, kisfilmeket néz, és azt kell mondjam, hogy ez tényleg nagyon hatékony módszernek mutatkozik, mert bár olyan szakkörre is jár, ahol az angolt gyakorolják, nagyon szépen megy neki. Ragad rá a tablet segítségével a tudás. Így viszont nyilván a kisebb gyereknek sem mondhattuk azt, hogy ő nem kap, a békesség kedvéért vettünk neki is egyet, és elnézve a jótékony hatását igen csak jót fog tenni neki is hosszú távon. Meg is mutatkozott rögtön, hogy mennyire máshogy gondolkodnak arról, hogy mennyire és hogyan kell vigyázni ezekre a kis tabletekre.
A kisebb fiam közölte ugyanis, hogy neki mindenképpen szüksége lesz valamire, ami védi a gépet, csak nem jut eszébe a neve, de azt hiszi, hogy valahogy úgy kell mondani, hogy ipad tok. Mert ha kicsúszik majd véletlen a kezéből, vagy leejti a földre, akkor összetörik és többet nem lehet majd használni, amit nagyon sajnálna. A nagyfiam pedig ezzel ellentétben azt közölte, hogy felesleges pénzkidobás a tok, neki nincs szüksége védelemre, tud vigyázni a saját eszközére, másnak pedig úgy se adja oda, mert félti. Nehéz dolog lenne igazat tenni közöttük, mert azt gondolom mindkét gondolkodás fura egy-egy gyerek szájából. Ez is mutatja, hogy igazán nem könnyű tehát szülőnek lenni, annál nagyobb élményként és kalandként kell azonban erre tekinteni, hogy az ember ne veszítse hitét semmi fölött. Persze lehet, hogy csak mi vagyunk ennyire szerencsétleneke, hogy ennyire két különböző típusú gyereket sikerült a családba hoznunk, de mindenképpen megpróbáljuk őket az arany középútra terelni a példamutatásunkkal és nevelésünkkel.